Remélve a legjobbakat - 2020 évértékelő, 2021 előretekintő

Senkinek nem mondok újat, ha a 2020-as évértékelőmet úgy kezdtem, hogy végre vége ennek a rendhagyó évnek. Természetesen nem gondolom, hogy a jövőre csettintésre jobb lesz minden, de ilyenkor az emberek többsége reménykedni kezd, és ez egy szuper kezdet ahhoz, hogy jobban érezzük magunkat. Régebben az a félig üres a pohár típus voltam, és még most sem vagyok kimondottan pozitív személyiség, de igyekszem meglátni a jót.

Szerencsésnek mondhatom magam abból a szempontból, hogy a vírushelyzet nem vett el tőlem nagy dolgokat. A családom és a barátaim egészségesek, még ha ritkábban is látogattam haza hozzájuk. Ráadásul sokakkal ellentétben megmaradt a munkám is, amiért szintén hálát adok.

Egyedül az írás sínylette meg az idei évet, bár az is a kiadás oldaláról, mert ötletben, munkakedvben egyáltalán nem volt hiány. A bizonytalanság persze nekem is megingatta a hangulatomat, és bevallom, néhány hétre én is eléggé mélyre csúsztam idén, de büszkén mondom, hogy a pozitív hozzáállás tanulható. Rengeteget gyúrtam mentálisan arra, hogy derűlátó maradjak magamért és a szeretteim kedvéért. Ehhez pedig sokat segített az új hobbim, a növénygyűjtés, és a régi hobbim, az írás. 

Lássuk tehát, mi történt 2020-ban, és mit tervezek 2021-re. 

Sajnos a Tagadj mindent nem lett kiadva idén, pedig mennyire örültem április végén, amikor megjött a pozitív lektori értékelés. Mire megszerkesztettük a kéziratot, már lehetett sejteni, hogy a gazdasági élet megszenvedi a tavaszi leállást, de egyelőre még ment tovább a könyv a maga útján. Borítót terveztünk, és zajlottak a háttérmunkák. 

Közben megírtam egy novellát a Szerelem a corona idején antológiába, ami azért volt nagy dolog, mert kiléptem miatta a komfortzónámból. Szeretek ifjúsági regényeket írni, de bármikor, amikor kimerészkedtem abból a közegből, nem jött az elvárt eredmény. (Bár ott a zsánerrel is volt probléma.) Az antológia azonban rubin pöttyösnek készült, ezért muszáj volt hátrahagynom a kedvenc gimnazistáimat. És... tetszett, ahová keveredtem. Elhatároztam, hogy eljött az ideje olyan problémákról is írni, amit nem lehet ráhúzni egy 16-18 éves fiatal életére.

Így talált rám az ősz, és a kiadó akkor még azt mondta, hogy megjelenhet idén a regényem. Rövid ideig kivételesen szerencsésnek éreztem magam emiatt, azonban 2020-ban megtanultam, hogy a szerencse forgandó. Derült égből villámcsapásként jött a változtatás, hogy vissza minden, mégsem lesz kiadva a könyvem, csupán az antológia jelenhet meg. Szeretem a novellámat, amit az antológiába írtam, de azért az nem ugyanaz.

Így tehát négy projektet viszek át a jövő évre. Íme:

1. Drukkolok a kiadónak, hogy jövőre megjelenhessen a Tagadj mindent. Ehhez nyugodtan bárki tegye hozzá a maga részét. Mármint a drukkoláshoz. Ha kézzelfoghatóbb dologgal segítenétek a megjelenést, akkor jegyezzétek elő a kötetet a webáruházban, mert minél többen érdeklődtök iránta, annál valószínűbb, hogy belátható időn belül kézbe vehetjük.

2. Van egy kétharmad részt megírt YA történetem, a Nincs több titok. Ez egy igazi girlpower sztori egy gimnazista lányról, aki legyőzi a félelmeit, amik hol valósak, hol lelki szinten zajlanak. Úgy terveztem, hogy tavasszal majd beadom a kiadónak, természetesen befejezve, de a mostani állapotból kiindulva ennek a kéziratnak a sorsa is kétséges. Van bennem egy kettősség, mert egyrészt értem, hogy a könyvpiacnak és a kiadóknak fel kell állnia abból, ami történt, viszont nem szívesen várakoztatnék még egy kéziratot évekig.  Körvonalazódik bennem egy alternatív út, hisz nem csak papírkönyv létezik, de ez még csak ötlet szintjén van a fejemben.

3. Itt már egy izgalmasabb tervről számolhatok be, ami spontán pottyant az ölembe. Azzal kezdődött, hogy karácsonyra írtam egy vadonatúj novellát Majd ha piros hó esik címmel, amit becsszó, teljesen önálló sztorinak szántam. A legnagyobb örömömre azonban többektől is azt a visszajelzést kaptam, hogy olvasnák tovább a történetet. Arra gondoltam, mi lenne, ha 2021-ben egy novellafüzért írnék a világ köré, ráadásul szimpatikus az ötlet, hogy egy karácsonytól karácsonyig tartó időszakot szentelnék ennek a projektnek. Újra visszatérne majd Fruzsi és Ádám, de tervezek Olivérrel is egy történetet, valamint Ádám nagyszüleinek múltjába is visszatekintenék. És ha igazán gonosz kedvemben leszek, akkor Rómeót is meglátogatja majd a karácsony szelleme, hogy számon kérje a viselkedését. 

A történetek hasonlóan az elsőhöz ingyenesen, online lennének elérhetőek, a megjelenésüket pedig a szabadidőm fogja meghatározni. 

4. A legvégére hagytam a legérdekesebb és egyben legképlékenyebb állapotban lévő tervet, mégpedig, hogy újra elmerülök a Sulijegyzetek-sorozat világában. Miután 2017-ben megjelent a befejező kötet, félre kellett tennem, mert szükségem volt a távolságra. Sajnos emiatt sok részletet elfelejtettem. Igen, az ember a saját történetét is elfelejti, úgyhogy hamarosan elkezdem újraolvasni őket, és valószínűleg  tematikus hónapot tartok egy-egy kötet kapcsán. 

Azonban nem csak ezért porolnám le a sztorit, hanem mert a karácsonyi novella írása közben jött egy ötlet a folytatás kapcsán.

Tartom magam ahhoz a régi állításomhoz, hogy ezt a sorozatot nem lehet a hagyományos értelemben folytatni. Az egyetemi évekről sosem szerettem volna írni, mert ha hiteles akarok maradni, akkor Lilláék felsőoktatásban töltött ideje arról szólna, hogy a fizikai távolság és az új élethelyzetek miatt eltávolodnának egymástól a szereplők. Ráadásul ezermillió ismeretség alakul ki ilyenkor, és ez a sorozat már így is túl sok emberre fókuszál, hiszen nyolc kiválasztott életét követte nyomon, nyilván nem ugyanolyan részletességgel. Nincs igazán szükség még több jóbarátra és bonyodalomra, szóval az egyetemet kihúztam a témák közül.

Viszont ha ugranék egyet az időben, akkor fennállna egy érdekes helyzet. Tételezzük fel, hogy főhőseink már az életben próbálnak boldogulni, miközben a régi barátságok szétszakadtak vagy meglazultak, a szerelmek pedig vagy kitartottak vagy nem. Na és ez az, amiről volna még mit mesélnem. Mint mondtam, más lenne, de az a kérdés, hogy ez zavarna-e titeket vagy sem. Érdekel a véleményetek. Ha természetesen azt mondjátok, hogy ez senkit sem mozgat meg, akkor nem is gondolkodom rajta, ha viszont igen, akkor jövőre (bár valószínűleg csak 2021 második felében) új kör indulna. 

Remélem, mindenre jut majd időm és energiám, és jó dolgokat is hozni fog majd 2021!

Boldog új évet kívánok nektek!