Már régen lezárult a Sulijegyzetek sorozat, de még nem írtam róla, merre tart az utam azóta, hiszen nyilván az érdekel titeket, hogy lesz-e új könyvem és mik a távolabbi terveim.
Nem egyszerű egy ilyen sorozat után más történethez látni, bár nem valamiféle szomorúan a semmibe bámuló alkotói válság indokolja a hosszú csendet a részemről. :) Szimplán magánéleti változások miatt nem jelent meg azóta regényem. Vannak időszakok, amikor nagyobb az alkotókedvem, és vannak kevésbé termékeny hetek, hónapok, amikor másfelé kell irányítani az energiáimat.
A Sulijegyzetek után le kellett zárnom egy időszakot. A sorozat nyolc fiatal négy évét ölelte fel, ám a magam részéről kicsit többet áldoztam rá. A történet megálmodása és megírása közben több, mint öt év telt el, hiszen Nyitótáncot 2012-ben kezdtem el írni, míg a zárókötet, a Szívkeringő 2017 decemberében.
Egy író nyilván minden könyvéhez kötődik, nekem is lapulnak még a fiókomban szívemnek kedves kéziratok, de öt évre bekuckózni ezeknek a gimiseknek az életébe, azt jelenti, hogy nem lett elhanyagolható a kötődés, ami kialakult.
Sajnáltam is, és nem is, hogy véget ért. Eleinte nem sajnáltam, sőt, emlékszem, miután annak idején befejeztük a szerkesztést, a lelkem megkönnyebbült. Úgy éreztem, elég volt ennyi, le kell zárnom, és megpihennem. Akkor így is tettem.
Idővel azonban hiányozni kezdtek a karakterek és a Duna-parti Gimnázium világa. Akadt még egy történet a fejemben Lilláékkal, ami pár évvel később esett meg velük, mégis megmaradt nekem. Egyrészt mert rengeteg olyan történet létezik akár könyvben, akár filmben, amelyiket azzal rontanak el, hogy túl sokáig húznak. Nem akartam így járni. Szerintem ennek a regénysorozatnak az adta a varázsát, hogy a gimiben játszódott, a fiatalok őrültek voltak benne, akik egyik nap a szerelmes gondolataikkal küzdöttek, másik nap az útkeresésük terhe szakadt a nyakukba. Az a történet, ami velük kapcsolatban engem érdekelt, már más lenne, és talán nem hasonlítana kellőképp arra, amit a Sulijegyzetek jelentett. (Persze ha gondoljátok, kommentben szívesen vitatémára bocsátom, és várom mindenki véleményét ezzel kapcsolatban.)
Plusz az utolsó kötet írásánál már ott volt bennem a vágy az újra. A fantáziabirodalmamba ugyanis új lakók költöztek, akik akkor még bátortalanul keresték a helyüket, ám most, hogy egy regény elkészült a három részesre tervezett sorozatból, már ez a történet lett az aktuális új kedvencem.
Az első kötet le van adva a kiadónak, és jelenleg is a visszajelzést várom. Amint lesz róla ennél frissebb hírem, rögtön hozom. 😊
Az új sorozaton kívül is futnak még projektek novellák, vázlatok és regények terén is. Az egyik régi kedvenc témám újra elvarázsolt, szó szerint is, hiszen a fiókban lapuló egykori történetek között akadtak urban fantasyk is, és most újra érdekelni kezdett ez a világ. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy-két éven belül bizonyára belemerülök megint.
Egy másik vonal pedig abból eredt, hogy a Young Adult után a New Adult témában is lenne mondanivalóm, sőt, már egy konkrét regény is formálódik, de mint mondtam, ezek csupán tervek, és hogy a versenyben lévő projektekből melyik jut el a célvonalig, az még a jövő zenéje. Sajnos nekem is huszonnégy órából áll egy nap, és ennyi sztori megírása egyszerre nem fér bele.
Szóval rangsorolok és írok szorgalmasan. Előbb-utóbb sorra kerül minden.
Nem egyszerű egy ilyen sorozat után más történethez látni, bár nem valamiféle szomorúan a semmibe bámuló alkotói válság indokolja a hosszú csendet a részemről. :) Szimplán magánéleti változások miatt nem jelent meg azóta regényem. Vannak időszakok, amikor nagyobb az alkotókedvem, és vannak kevésbé termékeny hetek, hónapok, amikor másfelé kell irányítani az energiáimat.
A Sulijegyzetek után le kellett zárnom egy időszakot. A sorozat nyolc fiatal négy évét ölelte fel, ám a magam részéről kicsit többet áldoztam rá. A történet megálmodása és megírása közben több, mint öt év telt el, hiszen Nyitótáncot 2012-ben kezdtem el írni, míg a zárókötet, a Szívkeringő 2017 decemberében.
Egy író nyilván minden könyvéhez kötődik, nekem is lapulnak még a fiókomban szívemnek kedves kéziratok, de öt évre bekuckózni ezeknek a gimiseknek az életébe, azt jelenti, hogy nem lett elhanyagolható a kötődés, ami kialakult.Sajnáltam is, és nem is, hogy véget ért. Eleinte nem sajnáltam, sőt, emlékszem, miután annak idején befejeztük a szerkesztést, a lelkem megkönnyebbült. Úgy éreztem, elég volt ennyi, le kell zárnom, és megpihennem. Akkor így is tettem.
Idővel azonban hiányozni kezdtek a karakterek és a Duna-parti Gimnázium világa. Akadt még egy történet a fejemben Lilláékkal, ami pár évvel később esett meg velük, mégis megmaradt nekem. Egyrészt mert rengeteg olyan történet létezik akár könyvben, akár filmben, amelyiket azzal rontanak el, hogy túl sokáig húznak. Nem akartam így járni. Szerintem ennek a regénysorozatnak az adta a varázsát, hogy a gimiben játszódott, a fiatalok őrültek voltak benne, akik egyik nap a szerelmes gondolataikkal küzdöttek, másik nap az útkeresésük terhe szakadt a nyakukba. Az a történet, ami velük kapcsolatban engem érdekelt, már más lenne, és talán nem hasonlítana kellőképp arra, amit a Sulijegyzetek jelentett. (Persze ha gondoljátok, kommentben szívesen vitatémára bocsátom, és várom mindenki véleményét ezzel kapcsolatban.)
Plusz az utolsó kötet írásánál már ott volt bennem a vágy az újra. A fantáziabirodalmamba ugyanis új lakók költöztek, akik akkor még bátortalanul keresték a helyüket, ám most, hogy egy regény elkészült a három részesre tervezett sorozatból, már ez a történet lett az aktuális új kedvencem.
Az első kötet le van adva a kiadónak, és jelenleg is a visszajelzést várom. Amint lesz róla ennél frissebb hírem, rögtön hozom. 😊
Az új sorozaton kívül is futnak még projektek novellák, vázlatok és regények terén is. Az egyik régi kedvenc témám újra elvarázsolt, szó szerint is, hiszen a fiókban lapuló egykori történetek között akadtak urban fantasyk is, és most újra érdekelni kezdett ez a világ. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy-két éven belül bizonyára belemerülök megint.
Egy másik vonal pedig abból eredt, hogy a Young Adult után a New Adult témában is lenne mondanivalóm, sőt, már egy konkrét regény is formálódik, de mint mondtam, ezek csupán tervek, és hogy a versenyben lévő projektekből melyik jut el a célvonalig, az még a jövő zenéje. Sajnos nekem is huszonnégy órából áll egy nap, és ennyi sztori megírása egyszerre nem fér bele.
Szóval rangsorolok és írok szorgalmasan. Előbb-utóbb sorra kerül minden.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése