Könyvheti beszámoló

Végre le tudtam ülni a gép elé, hogy megírjam a könyvheti összefoglalót. Elképesztő hétvége van mögöttem, és ezt úgy mondom, hogy nem sűrűn használnom az elképesztő szót. :)

Pénteken író-olvasó találkozóra voltam hivatalos Ceglédre, ahová vonattal mentem Szegedről. Szeretek vonatozni, de az izgatottság miatt alig bírtam végigülni a másfél órás utat. Aztán leszállás előtt jutott eszembe, hogy a fenébe is, még csak egy telefonszámot se adtam meg Jeneiné Ecseri Mariann könytárosnak, akivel már hetek óta leveleztünk, és úgy beszéltük meg, hogy kijön értem az állomásra. Persze logikailag egyértelmű volt, hol fog várni az állomáson, és szerencsésen meg is találtuk egymást.
Nem szeretek az utolsó pillanatban odaérni valahová, mert elővigyázatos vagyok, így maradt még időm körülnézni. (Általában már azon is mosolyognak az ismerősök, hogy komplett túlélőkészletet rámolok bele a táskámba - és nem csak utazáshoz, hanem simán munkába menet is -, de persze, amikor olyan elképesztő dolgok kellenek valakinek, mint a tű és cérna, akkor jó vagyok, hogy adjak.)
Tehát korábban érkeztem, és nem csak azért, mert féltem, hogy a semmiből két órás késést szed össze a vonat :), hanem azért is, mert szét akartam nézni a könyvtárban. Szakmai ártalom, könyvtárosnak tanultam. Akárhány könyvtárat láttam, sosem tudom megunni a hangulatot, ami odabent fogad.

Cegléden külön épületben van a felnőtt részleg és a gyermekkönyvtár, körülbelül két percre egymástól. Utóbbi egy régi polgári házból lett átalakítva, amit végül csak elfelejtettem lefotózni, és valójában a könyvtár összenyitható szobákból áll, ami nagyon hangulatos. Külön szobában vannak a kisebbeknek és a nagyobbaknak szóló könyvek, de engem egy ennél is különlegesebb helyre vártak.
Az ifjúsági könyvtár valami más... A gyerekkönyvtár egy külön része, olyan, mint egy klubhelyiség, fotelokkal, asztalokkal, válogatott könyveket tartalmazó könyvespolcokkal. Nagyon jól éreztem ott magam. Ha Cegléden laknék, szívesen beköltöznék oda délutánonként egy laptoppal a következő regényemet írni.
Persze a felnőttkönyvtár is tetszett ám, szó se róla, oda is elmentünk szétnézni. Meg fagyiztunk és beszélgettünk még a találkozó előtt. Mariannak innen is még egyszer köszönöm a kedves fogadtatást és a túravezetést Cegléd belvárosában.

Meglepődtem, hogy mennyi és milyen kérdést kaptam. Ahogy a hely, ahol voltunk, úgy a találkozó is kötetlen lett, nem volt külön kérdező, csak úgy beszélgettünk mindenféléről. És külön köszönöm a díszkíséretet a vasútállomásig, tudjátok, kinek szól. ;) Azután, hogy találkoztunk, nagyon jó érzés látni a neveteket egy-egy e-mailben, amit nekem küldtetek vagy egyszerűn csak a FB-oldalam statisztikájában. Persze bajban vagyok a nevekkel/arcokkal, ezúton is elnézést kérek azoktól, akinek valamiért mégsem  sikerült megjegyeznem a nevét.






Fáradtnak kellett volna lennem a melegtől és az utazástól, mégis rengeteg energiával telve indultam tovább Budapestre, ahol csak másnap dedikáltam. Amikor leszálltam a vonatról Zuglóban, már nem éreztem idegennek a fővárost, teljesen olyan volt, mintha itthon közlekednék, csak az utak forgalmasabbak, több sávosak és sokkal több az ember.

Szombaton dedikálás előtt körbejártam a Vörösmarty teret, de nem szántam rá sok időt, nekem nem kell. Míg a könyvtárakat bármikor szívesen járom, a könyves standok engem nem varázsolnak el, az nekem inkább a munkát juttatja eszembe. Ismerem a kiadók választékát és az újdonságokat is, és az egyetlen "külsős" író, akivel beszélgetni próbáltam, mert véletlenül pont ott volt a dedikálási idjén kívül, elég rossz benyomást tett rám alig egy perc alatt. Az én kedvelt íróimból tehát ennyi elég is volt.
Viszont köszönöm a Könyvmolyképzős munkatársaknak a figyelmességet és a "legyezőt" is. Elkelt, mert nagyon meleg volt, amikor épp nem volt nálam senki, és készült rólam egy fotó, annyira bágyadtnak tűntem rajta, mintha napok óta nem aludtam volna. Ez a Vörös Pöttyös FB oldal könyvhetes albumába került bele.
A dedikálásnál aztán megint megint ott tartottam, hogy a neveket próbáltam a hús-vér emberekkel összepárosítani, mert a FB profilképekről én aztán nem tudok felismerni senkit élőben, és beszélgetni is maradt idő. Ráadásul egy nagyon kedves egykori tanítványomnak is dedikálhattam a könyveimet, ami külön élmény volt. Jó lett volna személyesen is találkozni vele, de így is jó volt, hiszen a párja meglepetésnek szánta neki. 

Szerencsére sikerült pár mondatot váltanom az utánam dedikáló Zakály Vikivel, akivel általában mindig összefutok dedikáláson vagy könyvbemutatón, de valamelyikünk nem rá. Egyszer majd biztos sikerül leülni meginni egy kávét, mert nagyon jó lenne. Most sem volt időnk rá, mert eljött az idejük Kemese Fannival és Helena Silence-szel, nekem meg mennem kellett a Civil Rádióba, hiszen a Kultúrkoktél című műsor vendége voltam. Kozári Dorka meseíróval a villamoson akadtunk össze, hiszen ő is ugyanoda igyekezett, ahová én.  Vele is beszélgettünk útközben és később a rádióban várakozás közben, és végre belenézhettem a Marcsi mesékbe. Azóta is vigyorgok, amikor eszembe jut "anyamacska" és "apamacska". Ez valahogy annyira megfogott.
Eléggé más érzés belülről látni egy rádiót, és a mikrofon előtt ülni, mint azt én korábban gondoltam. Kicsit jobban féltem, mint kellett volna, persze nem voltam maradéktalanul elégedett. Miután visszahallgattam a beszélgetést, levontam pár tanulságot arra az esetre, ha lesz még ilyen. (Egyébkén hamarosan elérhető lesz a teljes interjú Youtube-on.)
Mielőtt elkezdtük, megkérdezték, van-e valamilyen különleges zeneigényem. Na, mit feleltem? Igen, Nickelback-et kértem, naná. Élő adás volt, így akkor szusszantam egyet, amíg betették a Rockstart.
A rádió egyébként arrafelé van, amerre a Sulijegyzetek-sorozat játszódik, bár Lilláék odébb laknak kicsit, de mondjuk Jázmin pont arrafelé lakik, úgyhogy beégettem magamnak a hely szellemét, mert régen jutottam el arra környékre.

Aznap már nem utaztam haza, túl fáradt voltam, így csak vasárnap indultam vissza Szegedre, hogy aztán otthon beszámolót tarthassak, majd bedőljek az ágyba.
A legjobb barátomat pedig köszönet illeti: Zsolti, megint kifogástalan vendéglátóm voltál Pesten, és utolérhetetlen, mennyei és fantasztikus a spenótos tésztád. :)




Megjegyzések

  1. Szia! Lehet már tudni, hogy mikor jelenik meg a harmadik rész? :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Karácsony előtt valószínűleg kapható lesz, pontos megjelenési dátum később jön.

      Törlés
  2. Online Casino Malaysia - Kadang Pintar
    Online Casino choegocasino Malaysia: Online Casino Malaysia Casino Malaysia · Welcome Bonus หาเงินออนไลน์ of 50,000 kR, 100 Free Spins + 5 kadangpintar Free Spins · Registration Process · More.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése