Könyvbemutató élménybeszámoló

Először is nagyon köszönöm mindenkinek, aki ott volt a könyvbemutatón. Megtisztel, hogy bizalmat szavaztatok a könyvemnek, és remélem, hogy tetszeni fog.
Mindenki nagyon kedves volt velem, és igazán jól éreztem magam. (Miután már nem izgultam annyira :) )

Persze nem tudok úgy elindulni bármiféle eseményre vagy  összejövetelre, hogy valami ne történjen velem. Ezúttal korábban érkeztem a helyszínre, szóval mehettem még egy kört a hidegben, de persze az időhúzó séta sem segített sokat, hogy feldolgozzam a "vááá, könyvbemutatóm lesz" érzést.
Eleinte szokás szerint nem találtam a helyem. Azt hiszem, ha olvasóként mentem volna, ez biztosan másképp történik, így viszont az idegességem nem hagyott alább, pedig jó páran próbáltak nagyon kedvesen meggyőzni, hogy tényleg minden rendben lesz.
Elhittem én, de nem éreztem át.

A könyvbemutató kérdezz-felelek részét szerencsésen túléltem. Bár a munkám része, hogy naponta kommunikálok emberekkel, és gyerekeket is tanítottam annak idején, ez egészen másfajta élmény volt. Kemény dolog ennyire reflektorfényben lenni.
Aztán jött a felolvasás, amitől szintén tartottam egy kicsit. Nem ok nélkül, kijöttem már a gyakorlatból.

Aznap vettem kézbe először a könyvemet, de majd csak este volt időm megdédelgetni. A legkülönösebb érzés ezzel kapcsolatban az volt, hogy a szöveg, amit eddig csak Word formátumban, illetve egy-két részét kinyomtatva láttam, mennyire mássá válik könyv formátumban. Ez szinte leírhatatlan.
Elalvás előtt odatettem kéznyújtásnyira magam mellé, hogy ha éjszaka felébredek, megsimogathassam. Persze nem tettem, de szükségem volt az érzésre, hogy megtehetem. :)

És mit is mondhatnék egy héttel a könyvbemutató után? Talán azt, hogy elképesztő érzés tudni, hogy immár a könyvesboltokban van a Nyitótánc.