Útközben

Tudom, hogy sokan várjátok már a Nyitótánc folytatását, ezért amíg várnotok kell (ne kérdezzétek, meddig, nem tudok időpontot), pár apró kulisszatitkot megosztok veletek a karakterekről.

Ahogy tovább szövöm a történetet,  egyre jobban megismerem a szereplőimet, hiszen a kezdetekkor hiába képzeltem el őket valamilyennek, azóta is formálódnak.

Lillára például ráfért, hogy valaki tükröt tartson elé, még akkor is, ha az illető nem jó szándékkal tette. (És ez az illető új szereplő lesz.)

Krisztián sokszor igyekszik jót cselekedni, csak nem jó módszert választ hozzá. Magának sokkal nehezebben bocsát meg, mint másoknak.

Flórának nagyon össze kell kapnia magát, és megacélozni az önbizalmát, mert sokra viheti. Terveim vannak vele.

Jázmin rájön, hogy azért, mert fél a csalódásoktól, még nem dobhat el magától lehetőségeket. Érzelmi téren van még mit tanulnia.

Kristóf... rá nagyon szeretnék időnként haragudni, de nem megy, na. :)

Gréta jól érzi magát a kis világában, és hajlamos megelégedni a "jóval". Elhatároztam, hogy a következő kötetekben megmutatom neki, milyen a "jobb".

Ákosról lassan formálódik a kép, mert tudom, mi lesz, amikor leások a mélyre. Nem fogok örülni attól, amit ott találok, de tudom, hogy csalódni sem fogok benne.

Márk pedig... ő az, aki belül egy igazi jégcsap, aminek persze oka van. Szeretném, ha ez változna vele kapcsolatban, de még én sem tudom, mi lesz a sorsa pontosan... Jó, azért sejtem.


Remélem, hamarosan többet tudok mondani a sorsukról. :)