Mostanában

Mostanában kicsit elhanyagoltam a blogot, mert regényt írtam, egy ideje már betegen, néha éjszakába nyúlóan, néha pedig fejben pörgettem le egy-egy jelenetet, hogy jó lesz-e úgy, ahogy gondoltam. Közben kevesebb könyv kapott helyet az életemben, ami azért sincs jól, mert nekem komoly igényem van az olvasásra is.
Helyette fiktív diákokkal lógtam. :) Rengeteget agyaltam a múltjukon, jövőjükön, problémáikon, és közben megkaptam egy ismerősömtől, mennyire jó, hogy úgy mesélek róluk, mintha létező személyek lennének. Ezt nem is egyedül a Sulijegyzetek kapcsán kaptam meg, hanem van egy bontakozó, sötétebb hangulatú YA ötletem is, ami még szinte vázlat, de ezek szerint a szereplők legalább élnek.
Egyébként mindig is nehezemre esett mesélni róluk, pedig nincs bajom azzal, hogy jártassam a szám. Na jó, most azzal is baj van, mert be vagyok rekedve, és amúgy tökéletesen hozom Darth Vadert is.
Ha pár napon belül túl leszek a szöszölésen, és elküldöm lektorálásra a kéziratot, végre adok magamnak egy kis pihenőt. Ilyenkor szoktam filmmaratont tartani, az legalább elvonja a figyelmemet, vagy nekiállok behabzsolni több részes könyvsorozatokat, hogy bepótoljam a kiesést. A könyvek falásástól legalább nem kapok gyomorrontást, mint a második részben szegény Krisztián Kristóf szülinapi buliján. :)