TAVI KATA Még találkozunk Vica az üres folyosón bolyongott, a tekintete végigjárta a színes tablók tömkelegét. Mag ához szorította a vékony farmerdzsekit és az okkersárga kötött pulcsit, de még a vékony trikóban is melege volt a túlfűtött iskolában. Kapart a torka a száraz levegő miatt, a haja hozzátapadt a nyakához az izzadtságtól, de egyetlen csepp zöld tea sem maradt az üvegben, mert az előadás alatt elfogyott az egész. Meredten bámulta a komoly tekintetű, ünneplőben feszítő diákokat a fotókon, és ahogy eszébe jutott, hogy neki is hamarosan részt kell vennie a tablófotózáson, elfintorodott. Szemernyit sem élvezte a végzősöket sújtó hercehurcát, de annak mondjuk örült, hogy néhány hónap múlva otthagyhatja a nem túlzottan szeretett suliját. Keserűen gondolt rá, hogy neki kellett volna a Duna-partiban tanulnia, mégis az a bosszantó fruska kap rá esélyt. Mérgesen elfordította a fejét a tablóktól, és elindult, hogy maga mögött hagyja az épületet. Azt ter vezte, hogy a suli előtti
